A. M. Aranth: Oculus

Már végtelen ideje hallgattam a Prológus tagoktól, hogy mennyire eszméletlen is ez a könyv, mire végre sikerült rávennem magam, hogy el is olvassam, most pedig A. M. Aranth, eme csodálat írójának személye köré épülő hetünk keretében egy nyálcsorgatást értékelést is olvashattok róla. Előre le kell szögeznem, hogy erős fangörcsölés következik, tessék felkészülni.

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Eredeti cím: Oculus

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2016

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 420

Természetesen az űrhajók sem hagyhatóak
ki a történetből, egy kis mesterséges
intelligenciával felturbózva.

Mivel mással is kezdhetnénk, mint a világfelépítéssel? ZSE-NI-Á-LIS lett! Amúgy is imádom a valóságtól igencsak elrugaszkodott helyszíneket, de ennyire egyedivel még sosem találkoztam (kivéve az író egy másik könyvében, amit a pár napja fejeztem be, de arról majd jövő héten hallotok ;) ). Érződik rajta, hogy emögött nem két perc gondolkodás áll, le merem fogadni, hogy ráment néhány napja A. M. Aranth-nak, mire kitalálta, milyen univerzum közepére is pottyantsa a szereplőit. De azt kell mondanom, minden egyes ráfordított pillanat ezerszeresen megérte!

Mikor először olvastam az ír és japán kultúra keverékéről valahol az internet egy távoli bugyrában, igencsak furcsálltam a dolgot, de kiderült, hogy nagyszerűen kiegészítik egymást, egy fűszeres, egzotikus keveréket alkotva. Ez is egy olyan dolog volt a sok közül, amit nagyon szerettem a könyvben.

Az Oculus volt az első olvasmányom A. M. Aranth-tól, és a „szerelem” azóta is tart, bármit ad ki a kezei közül, gondolkodás nélkül felkerül a várólistámra, mert egyszerűen elvarázsolt a stílusával. Humoros volt, izgalmas, választékos, de mégis közvetlen, mellyel máris egy barátságos alaphangulatot adott a történetnek. És bár sci-fi-ről beszélünk, még az én tini-romantikusokhoz szokott agyamnak is sikerült mindent befogadnia, sőt, felettébb élveztem is! Sikerült megszerettetnie velem a műfajt, és rájöttem, hogy nyitottabbnak kellene lennem az újabb fajta irományokra is.

Végre eljutottunk ahhoz a részhez is, ami mindenkit érdekel: a szereplők (Based on my opinion. Engem mindig a szereplők érdekelnek először. :P). Tetszett, hogy több szereplővel dolgozott az író, és váltogattunk is néhányuk szemszöge közt, ezáltal őket is és a cselekményt is jobban megismerve. Meglepődésemre szolgált, hogy a főgonoszon kívül senki nem volt számomra ellenszenves, de hát az ugye meg evidens… Na jó, nem mindig, de lépjünk tovább.

A borítómodellel ITT interjút is olvashattok!

Truth Dunn egy igazi belevaló, badass karakter, akit nem tudsz nem kedvelni. Pont olyan karakter, akit az isten is főszereplőnek teremtett. Határozottsága, erős igazságérzete és nyughatatlansága gyakran bajt hozott a fejére, de pont ezért volt izgalmas és érdekes a történet, könnyedén folyt tovább a cselekmény neki köszönhetően, üresjáratok és unalmas részek nélkül. Ami miatt kiemelkedő szereplőnek tartom őt, az, hogy képes volt felfogni, ő is tévedhet és rosszul ítélhet meg dolgokat, később pedig tervein változtatva harcolt a valódi jóért.

Aoi volt a kedvenc szereplőm a könyvből, nagyrészt azért, mert magamra találtam benne. Bár nem született olyan szintű vezetőnek, mint Truth, mégis küzdött azért, ami számára fontos volt, közben mégis megőrizve az emberségét és személyiségét. Ellenben barátnőjével ellentétben ő sokkal könnyedebb, spontánabb kisugárzással rendelkezett, ami könnyen szerethetővé tette.

Kaledtől és Verity-től nem igazán mentem falnak, inkább pozitívan semleges érzelmeim voltak velük szemben. Viszont mégis fontosnak tartom őket is kiemelni, mert ők voltak azok a szereplők, akik a legtöbb fejtörést, gyanakvást és meglepetést okozták nekem, lényükkel biztosítva a rejtélyes, gyanakvásra okot adó szálat a regényben.

reakcióm miután befejeztem a könyvet :D

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék egy gyors említést tenni a befejezésről, természetesen még mindig spoiler-mentes hitvallásomhoz híven. Aki azt hiszi, hogy olvasott már könyvet amelytől elszállt az agya, gondolja át még egyszer, ugyanis az Oculus garantáltan megduplázza az élményt. Sokan mondják, hogy kegyetlen függővéggel zárul a történet. Én úgy gondolom, hogy ennek pont ez a szépsége, hagyja, hogy az olvasó ne kész tényeket kapjon, hanem járassa egy kicsit az agyát, kigondoljon magának egy befejezést, amivel megnyugtathatja kicsiny lelkecskéjét. Én személy szerint nagyon ötletesnek tartom, az egyik legjobb lezárás, amit valaha olvastam.

Egy szó, mint száz, aki még nem olvasta az Oculust, tegye meg mindenképpen. Kortól, nemtől és érdeklődési körtől függetlenül mindenki talál benne valamit, amiben magára ismerhet. Nem fog unatkozni egy jó ideig, azt megígérhetem, és ha megfogadtok egy jó tanácsot, akkor nyugodt körülmények között, egy program nélküli napon kezditek el olvasni, ugyanis nem fogjátok tudni letenni.