 |
| A bejegyzés a Prológus Back to School tematikus hete keretében jött napvilágra. További érdekes cikkekért látogass el oldalunkra! :) |
Az írónőtől korábban már olvastam a DUFF-ot (értékelés ITT) ami nagyon
tetszett, így amikor láttam, hogy megjelent egy újabb könyve megszavaztam neki
a bizalmat, és nagyjából 0 információval arról, hogy mit is rejt maga a könyv,
megrendeltem angolul (na meg épp akcióban volt, és szeretjük a
pénztárcakímélő megoldásokat :3). Utólag áldom a sorsot, hogy így tettem,
ugyanis egy, a maga műfajában nagyszerű könyvvel gazdagodott a gyűjteményem.
Sonny Ardmore remekül hazudik.
Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt
otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik.
Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján,
és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a
titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös.
Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt,
amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy
Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott.
Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi,
kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra.
Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végigchatel
Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy
van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny
bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig
is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a
hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?
Kody Keplinger egy vicces és egyben szívszorító történettel
tér vissza a The DUFF – A pótkerék világába: azokról a hazugságokról ír,
amiknek bedőlünk, és azokról az igazságokról, amikre véletlenül sem számítanánk.
Eredeti cím: Lying Out Loud
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 312
A könyvnek igazából a témája fogott meg legelőször. Elvégre ki nem
hazudott még élete során? Legyenek azok apró füllentések, vagy akár az
életünket is befolyásoló hazugságok, mindenki elkövette már ezt a bűnt legalább
egyszer. De mi történik akkor, ha csak gyűlnek és gyűlnek a fejünk felett a
strigulák, lassan pedig még az életünk felett is átveszik az irányítást? Pont
ez történt Sonnyval is, aki nem csak társainak, de önmagának sem mondott igazat
– és meg is itta miatta a levét.
Akárkinél kérdeztem rá eddig, mindig, mindenki negatív véleménnyel volt
a könyvről, ráadásul molyon is eléggé lepontozta a népség a regényt. De nem
értem a motivációt a dolog hátterében. A cselekmény igenis izgalmas, érdekes,
humoros és szívszorító. Ne egy Sarah J. Maas minőséget várjon senki, ez egy
gimis regény. De azok közül a jobbik fajta. Nincsenek benne elcsépelt, az
olvasót hajtépésre késztető jelenetek, viszont annál több az elgondolkodtató
rész, és a meglepő fordulat.
A szereplők számomra inkább a karakterükben bekövetkezett változások,
fejlődések miatt voltak érdekesek, nem pedig a személyiségük miatt.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy idegesítettek volna, inkább
azt mondanám, hogy nem most találkoztam először ezekkel a szerepekkel egy gimis
regényben – mégis tudtak újat mutatni.
 |
| forrás |
Sonny története fogott meg leginkább. Lehet, hogy csak én vagyok
túlérzékeny, de még sírtam is, amikor végre eljutott arra a pontra, hogy
szembenézzen a problémáival, realizálódott benne, hogy nem élhet úgy tovább,
ahogy eddig. Ő volt az egyik legbátrabb szereplő a könyvben, minden elismerést
megérdemel.
Amy-vel szinte egy az egyben tudtam azonosulni, de ami a legjobb,
sikerült bennem is nyomatékosítania, hogy jobban ki kéne állnom saját magam
miatt, nem pedig hagyni, hogy folyamatosan mások döntsenek el mindent
helyettem. Az egyik legszebb barátság volt az Amy-é és Sonny-é amiről valaha
olvastam, hihetetlen, hogy egy ilyen erős kötelék bármi történjék is,
megszakíthatatlan marad.
Rydert kivételesen nem sorolnám a tipikus könyves álompasi kategóriába,
mégis úgy gondolom, sok hölgy szívét el tudná nyerni az őszinteségével és a
hihetetlen eszével. Mivel eddig mindenkihez írtam valamit, amivel gazdagabbá
tettek engem is, így őt sem hagyhatom ki a buliból: az ő kihívása amit
teljesítenie kellet szerintem az elfogadás volt. Mivel nem tudunk másokat
megváltoztatni, ezért jobb, ha úgy fogadjuk el őket, ahogy vannak. Nyitunk
feléjük, és ki tudja, talán ha jobban megismerjük a másikat, egy olyan énjével
találjuk szembe magunkat, amelyről nem is gondoltuk volna, hogy létezik.
 |
| az eredeti borító |
Amivel viszont nem vagyok kibékülve, az az angol és magyar borítók
egyike sem. Az angol borítóról leginkább egy rosszul megszerkesztett magazin
címlapja jut eszembe. A magyar külső sokkal jobban esik a szemnek, viszont nem
sok vonatkozást látok, ami a sztorihoz kapcsolná. De hát semmi sem lehet
tökéletes, a belső kárpótol minket a külcsínért.
Összességében élvezetes könyv A hazugságháló, tudom ajánlani a gimis
könyvek kedvelőinek. Humoros hangvétele miatt kitűnő kikapcsolódást nyújt,
viszont a szívünket is igencsak megdobogtatja, miközben az agyunk is
folyamatosan jár, minek mi lehet a hátterében. Ha azt hitted, hogy egy
hazudozós tini élete nem lehet izgalmas, akkor nagyot tévedtél! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése