A. M. Aranth: A Liliom Kora

Ez a bejegyzés a Prológus Steampunk hete keretében látott napvilágot. További érdekességekért a műfajjal kapcsolatban látogassatok el oldalunkra!

Mint az Oculusról írt bejegyzésemben is említettem, a Főnix Könyvműhely jóvoltából volt lehetőségem elolvasni (és akiknek ezúton is köszönöm) A. M. Aranth egy másik fantasztikus könyvét is, ami nem más, mint A Liliom Kora. Ez volt az első igazi steampunk történet amivel valaha találkoztam, és meg kell mondjam, rendkívül kellemeset csalódtam a műfajban.

A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Eredeti cím: A Liliom Kora

Megjelenés éve hazánkban: 2015

Eredeti megjelenés: 2015

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 140

Megveszem!

Nem meglepő módon az író megint elkápráztat minket egy újabb észbontó világgal, amelyhez hasonlóról még életemben nem olvastam egyetlen könyvben sem, ráadásul le fog esni az állatok az ezzel kapcsolatos csattanótól a történet végén, az biztos.

Ha már csattanók, a cselekményt is ki kell, hogy emeljem. Egyszerűen nem fair, hogy csak 140 oldalon keresztül élvezhetjük a Város megpróbáltatásait, nagyon szerettem volna tudni, a szereplők hogyan boldogulnak az epilógus után. A történet tele volt izgalommal, 3 szereplő szemszögéből követhetjük nyomon a történéseket, ráadásul más idősíkokban is. Ezt zseniálisnak tartottam, mert míg az egyik szálon még csak most kezdenek beindulni a dolgok, a másikon már előre látom, mi lesz egy hét múlva, így fenntartva folyamatosan a figyelmemet.

Bár in medias res csöppenünk bele a történtekbe, elég gyorsan kiismertem magam a történet folyásában, és a hirtelen kezdés ellenére is nagyszerű eligazítást kapunk a Város felépítéséről és mozgatórugóiról. Élveztem, hogy nem kell egy hosszas eszmefuttatást végigböngésznem Lily és Vincent világának történelméről, hanem gyorsan letudtuk a dolgot, koncentrálhattunk a fontos dolgokra.

A szereplők megismerésére sajnos nem sok időt kapunk a történet rövidsége miatt, én mégis megkedveltem őket.

A kedvencem Vincent lett, mindig is odáig voltam a humoros pasikért, szóval ez nem igazán meglepő.

Lily iránt inkább tiszteletet éreztem, hogy ilyen könnyen el tudja fogadni a sorsát, és ekkora elkötelezettséggel rendelkezik céljai iránt.

Gregor, bár kapott külön szemszöget, számomra eléggé elhanyagolható mellékszereplő volt, de mivel ő kötötte össze az idősíkokat, ezért nincs harag. Érdekes módon az automatonok iránt nagyobb mértékű érzelmeket tápláltam, mint az ő irányába; azok legalább újdonságként hatottak rám. (egyet én is szívesen elfogadnék, főleg, ha házimunka elvégzésére is be lehet programozni, hehe)

Összességében élveztem a könyvet, abszolút pozitív élményem volt a történettel kapcsolatban. Mindenkinek tudom ajánlani, főleg azoknak, akik nem szeretnének egy 800 oldalas féltéglát cipelni azért, hogy a 15 perces buszút alatt legyen mit olvasniuk, no meg persze akik már régóta vágynak egy izgalmas steampunk történetre.