 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Bal hüvelykem bizsereg projektjének keretein belül látott napvilágot. |
A Prológus bloggerei közül többen is mondogatják már régóta, mennyire
szeretik A papírmágust, így hát, mivel a borítója miatt én is elég régóta
szemezek a könyvel, úgy gondoltam, ideje adni neki egy esélyt. Sajnos ezúttal
azonban nem azt kaptam, mint amire az ajánlások alapján számítottam,
akármennyire is próbáltam szeretni a regényt.
Ceony Twill
összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző
iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis
papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a
varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak
előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri
tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel
szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj
megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus
különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez
megfilmesíteni.
Eredeti cím: The Paper Magician
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2014
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadói sorozat: Gabo SFF
Oldalszám: 232
Ha már említettem a borítót, meg kell jegyeznem, hogy örülök, amiért a
magyar kiadás saját borítót kapott. Az eredetivel sincs különösebb problémám,
mégis úgy gondolom, hogy ez sokkal jobban visszatükrözi a történetet és annak
stílusát, ráadásul a grafikája is nagyon szép.
A fülszövegben is olvasható, hogy egy fantasy, varázslókkal, mágiával megtöltött,
az olvasó számára „új” világról beszélünk. Alapvetően úgy gondolom, hogy
láthattunk erre próbálkozásokat az író részéről, viszont ez kicsi kevésnek
bizonyult számomra. Szívesen olvastam volna többet az iskolákról, az Emery
házán kívül leledző világról. Az is csak a történet felénél esett le, hogy nem
a jelenben játszódik a sztori, bár lehet, hogy ez az én hibám, mivel egyáltalán
nem figyeltem a dologra, nem sok lényegi köze van a cselekményhez.
Itt-ott találtam dolgokat, amelyekkel kapcsolatban további információ
hiányában kicsit túl sok kérdőjellel tömtem be a logikai lyukakat a fejemben.
Nem értem például, hogy ha mindössze annyi pénzt kell összegyűjteni, hogy ki
tudjuk fizetni a tandíjat az előkészítő iskolában, majd egy mondatot elmondani
az általunk választott anyag felett, ezáltal szert téve „varázslatos”
képességekre azzal kapcsolatban, akkor a többi embert mi akadályozza meg abban,
hogy ugyanezt tegye… Elvégre semmi bonyolult nincs a dologban. A másik pedig,
értem én, hogy kevés a papírmágus, de miért kell akkor erőszakkal rávenni
valakit arra, hogy ezt az anyagot válassza? Mi történne akkor, ha csak 11-en
maradnának? Kétlem, hogy égrengés és földindulás…
Az előbb említettekből eredezik a könyvvel kapcsolatos fő problémám.
Nyilvánvaló, hogy cirka 230 oldalnyi történettől nem vártam egy Harry Potter szintű
mágiatanulmányt. De azért kicsit többet vártam „mágia, varázslat” címszók
alatt, mint egy kis origami… Meg lehet kövezni, de egyetértek Ceony-val, miért nem
kedvelte azt az ágat, amibe belekényszerítették, ugyanis én se sok értelmét
látom a papírmágiának. Persze, nyilván kapunk cáfolatokat ezzel kapcsolatban a
történet során, de azokat is elég belemagyarázottnak éreztem. Érzésem szerint
ez egy nagyszerű ötlet lett volna, de túl egyszerűen lett kivitelezve, mintha
néhány alapgondolatot papírra vetett volna az írónő, majd elfelejtett volna
visszalapozni és továbbgondolni őket. Pedig annyi elvesztegetett lehetőség
rejlik ebben a világban!
 |
| forrás |
A szereplőkkel nem kerültem kifejezetten közeli kapcsolatba, de utálni
sem utáltam őket. Ceony számomra kicsit túlságosan is távolságtartó karakter
volt, viszont tetszett, hogy feltalálta magát szinte minden helyzetben és nem
kellett a kétségbeesett sápítozását hallgatnom, hanem a sarkára állt, és
megoldotta a problémáit. Amit sajnálok vele kapcsolatban az, hogy nem ismertük
meg a családját kicsit behatóbban, annak ellenére, mennyire törődik velük és a
jólétükkel.
Emery, bár kicsit behatóbban tanulmányoztuk, mint eredetileg terveztem,
nem igazán tett rám nagy hatást. Ha szabad még tetéznem az elmondottakat,
szerintem egy elég átlagos szereplőként sikerült, annak ellenére, milyen fontos
szerepet játszik a regény világában. Számomra kiszámíthatóak voltak azok a
tulajdonságok, amelyekkel felruházta őt az írónő a történet előrehaladása során,
nem sok különbséget éreztem közte, és a többi férfi könyvszereplő között egy
tucat másik könyvből. SPOILER! Egyetlen
érdekes dolog volt, amire felfigyeltem vele kapcsolatban, a metszők elleni
harca, erre azt szálat is elvágják, mielőtt istenigazából bármit is megtudnánk
róla. Nagyon sajnáltam a dolgot. :( SPOILER VÉGE
Most, hogy ilyen hosszan lehúztam egy könyvet, amit sokan szeretnek, és
kellően rosszul érzem magam miatta, le is zárnám ezt a bejegyzést néhány
összegző mondattal. Számomra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Mindenesetre látom benne a reményt, de jobban örültem volna, ha dolgozik még
egy kicsit a könyvön az író, és jobban kidolgozza a részleteket, mert akkor egy
tényleg csodálatos világot alkotott volna. Nem bántam meg, hogy elolvastam,
mert legalább ilyet is megtapasztaltam, de nem hiszem, hogy a folytatáshoz
egyhamar hozzákezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése