 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Udvari intrikák hetének keretein belül látott napvilágot. |
Nem titok, hogy imádok mindenféle retellinget, akármilyen mesét is
dolgozzon fel az író újra. Hatalmas kedvencem a témában Sarah J. Maas és Marissa
Meyer, de úgy tűnik, újabb írónő csatlakozott a felsoroláshoz. A polcomon
már több, mint egy éve itt porosodik Az árnyékkirálynő, és nagyon sajnálom,
hogy nem olvastam már el sokkal hamarabb ezt a fantasztikus regényt.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai
Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz
királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és
megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét
bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek,
gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes
varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol
herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított
ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az
országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg,
ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért
cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A
hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű,
megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai
vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a
sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban
kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem
adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a
hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.
Eredeti cím: The Shadow Queen
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Twister Media
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 416
Ami miatt eredetileg megvettem C. J. Redwine könyvét, az a borítója
volt. Egy időszakban, amikor friss megjelenésnek számított, rengeteget láttam
az Epicreads Instagram oldalán
képeket és videókat róla, így, mint minden könnyen befolyásolható coverwhore,
meggyőztem magam, hogy ha törik, ha szakad, én bizony hazaviszem ezt a
szépséget magammal.
Nagyon tetszik, mennyire egyszerű, egyben részletes a borító. Rendkívül
kevés kötet elején láttam eddig ennyire éles és részletes ábrázolást egy
tárgyról, és legfőképp ez volt, ami megfogott – na meg az a csodálatok
cikornyás betűtípus.
Véleményem szerint mostanában túlságosan alulértékelik a prológusokat.
C. J. Redwine az élő példa rá, hogyan lehet 5 oldalban úgy felcsigázni egy
könyvmolyt, hogy az a napja további részében fel se tudjon állni a történet
mellől. Mintha csak direkt nekem íródott volna, egyből belecsapunk a sztori
közepébe, és egy percig sem állunk le kifújni magunkat a rengeteg izgalom
közepette, amely ezen a mágikus úton ér bennünket. Pörögnek az események egész
végig, egyik oldalról a másikra kapkodtam a fejem. Nem számított, hogy éppen
két oldalról üvölt a fülembe hatféle zene, vagy éppen már másnap reggel van,
annyira magába szippantottak a történet, hogy képtelen voltam letenni.
Mivel retellingről van szó, azt gondolná az ember, részben jogosan,
hogy nem sok meglepetés érheti olvasás közben. Ez Az árnyékkirálynőre minden,
de nem igaz, ugyanis olyan csavarokat szőtt bele az írónő a cselekménybe, hogy
az állam a padlót seperte, és nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy éppen hason
fekve olvastam. Bár alapvetően a Hófehérkén alapul, mégis egy teljesen új királyság
eddig nem ismert történéseit tárja fel az olvasó előtt C. J. Redwine.
Ami kifejezetten tetszett, az a váltott szemszög volt. Egyrészt, ha a
két főszereplőnk egymástól távol bandukolt, akkor is nyomon követhettük, mivel
töltik idejüket, másrészt, és engem ez ragadt meg leginkább, hogy
megismerhetjük a gonosz királyné kevésbé ördögi oldalát is, mivel végső soron ő
is csak emberből van.
Ha már megemlítettem a szereplőket engedjétek meg, hogy tegyek egy
felhívást, miszerint ha bármelyikőtök is gondolati síkon kommunikációra képes
vadászsólymok tenyésztésével foglalkozik, nagyon szívesen örökbefogadok egyet.
Bár lehet, hogy hörcsög mellé nem épp a legideálisabb második házikedvenc…
Mindenesetre térjünk vissza az eredeti témához. Lorelai az egyik
legerősebb és legkitartóbb női főszereplő, akivel valaha is találkoztam. Arról
nem is beszélve, hogy a szerettei és népe életét és érdekeit jóval a maga
igényei elé helyezi, ami nagyszerű királynővé tenné. Nem mellesleg pedig olyan
agyafúrt terveket ötölt ki, hogy csak pislogtam amikor vázolta őket, egy
hadvezér is megirigyelné ezen képességét.
Kol pedig tipikusan az álmaim hercege kategóriába sorolandó.
Éltem-haltam a az egyenes, lényegre törő stílusától, ami mellett képes volt
mégis a vicces, csintalan oldalát is megmutatni nekünk olvasóknak. No meg
valljuk be, elég menő tulajdonság, hogy gondol egyet és sárkánnyá változik.
Imádtam a könyv minden sorát, szerintem nem is kell mondanom, mekkora
kedvencemmé vált. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kalandokat,
romantikát és mágiát, na és persze szórakozni, kikapcsolódni vágyik, kicsit
kiszakadni az átlagos mindennapokból. Számomra maradandó élmény maradt Az
árnyékkirálynő olvasása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése