Jennifer A. Nielsen: A szökött király - Hatalom-trilógia #2

Ez a bejegyzés a Prológus Udvari Intrikák projektjének keretein belül látott napvilágot. A könyvért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fél éve, hogy a sorozat első kötetét elolvastam és értékeltem, meg is lepődtem akkor, mennyire tetszett A hamis herceg, annak ellenére, hogy nagyon hosszú ideig kézzel-lábbal kapálóztam ellene. Hibámból okulva a második részt már alig vártam, hogy megkaparinthassam, és azt kell mondjam, minden várakozásomat felülmúlta.

A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha?

Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógiamásodik része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!

„A szökött király pont az a fajta könyv, ami ráveszi a nem túl lelkes olvasókat, hogy előkapják a zseblámpát, és késő éjjelig olvassanak a takaró alatt.” – Deseret News

„Remek! Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Tömve van akcióval, feszültséggel és függővégekkel. Lenyűgöző!” – Marci Chappel, Amazon.com

„Már jó ideje nem olvastam olyan könyvet, amit nem bírtam letenni. Alig várom a harmadik kötetet!” – Mike C., Amazon.com

Eredeti cím: The Runaway King

Megjelenés éve hazánkban: 2015

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 356

MEGVESZEM!

Nyilván mi mással is kezdeném a mondandómat, mint hogy mennyire hihetetlenül izgalmas volt ez a történet. Általában a kalandregényekben is mindössze a szerelmi szál szokott érdekelni (shame, shame, de sajnos igaz), így én magam is meglepődtem, hogy alig bírtam letenni a könyvet.

Már a kezdő jelenetre is felkapjuk a fejünket, ugyanis nem mindennapi felütéssel indítja a könyvet az írónő: „Túl korán érkeztem az ellenem elkövetett merénylet helyszínére.” Amint megcsodáltuk a kötet fedőlapját, onnantól kezdve egy percig sem unatkozunk, ugyanis Jaron, aki számomra örökre Sage marad, a tőle megszokott nyughatatlan módján addig keresi a bajt, amíg újra az életéért nem kell futnia. Pont, mint neki, nekünk, olvasóknak is folyamatosan résen kell lennünk, hogy egy pillanatra se veszítsük el a történet fonalát. Rablás, kalózok, háború, diplomáciai konfliktusok, minden szerepel ebben a sztoriban, amit csak el tudtok képzelni egy ifjú királyról szóló kalandregényben, észveszejtő csavarokkal megtoldva.

Mondanám, hogy főhősünk az előző kötet óta egy fikarcnyit sem lett komolyabb, de ez ebben a formában nem lenne igaz. A drága Sage, bár mélyen belül még mindig ugyanaz a gyors észjárású, dörzsölt és csintalan lélek, a koronával együtt hatalmas felelősséget is magára vállalt, ami magával hozta a népe iránti törődést is, így egy hangyányival megfontoltabbak voltak a cselekedetei, tekintve, hogy bármit tesz is, országa lakóin fog csattanni az ostor. Viszont jó volt látni, hogy humorából egy cseppet sem vesztett a fiú, többször hangosan is megnevettetett egy-két megjegyzésével az olvasás során.

forrás

Amit egy kicsit hiányoltam a történetből, az a romantikus szál volt. Ezt nem azt jelenti, hogy ezzel azt akarom mondani, nem tetszett a könyv, ugyanis ennek ellenére mégis kedvencemmé vált. Viszont amikor befejeztem az első kötetet, a szálak, szituációk, kapcsolatok pont úgy fonódtak össze, hogy abban a hitben éltem, a második kötetben végre kapunk egy nagyobb adag romantikát, mint eddig. Ez nem teljesen jött össze, ha csak nem számítjuk azt a hatalmas függővéget, amivel véget ért a regény. Bizony, azért néha még egy olyan nagyszerű író is, mint Jennifer A. Nielsen is képes az idegeinken táncolni lezárások terén.

Egy szó, mint száz, rendkívül élveztem A szökött király olvasását, amellett, hogy kikapcsolt, szórakoztató, kalandos és rendkívül izgalmas is volt egyben, így jogosan érdemli ki a „Legújabb kedvenc” címet. Aki az első kötetet szerette, ne habozzon kézbe venni a folytatást, mert ha mondhatok ilyet, szerintem ez a rész még annál is jobban sikerült.