 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Young Adult hetének keretében látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Amint először megláttam a könyv még külföldi (gyönyörű) borítóját,
egyből tudtam, hogy nekem ez kell. A magyar megjelenés után egyik barátnőm
pedig ódákat zengett róla, és követelte a folytatást, így hát nem is volt
kérdés, nekem is tudnom kell, mi ennyire fantasztikus a sztoriban.
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza
magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos
gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban,
belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a
pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó
legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes
lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent
felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet,
hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost.
Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem
olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés.
Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
Eredeti cím: To All The Boys I’ve Loved Before
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 360
Legelőször a borítóról szeretnék néhány szót szólni, ugyanis amellett
képtelenség elmenni szó nélkül. I-MÁ-DOM! Komolyan mondom, eddig ez az a
borító, amelyik legjobban tükrözi az általa rejtett történetet azok közül,
amelyeket valaha csak láttam. Ráadásul nagyon emlékeztet a bookstagram
profilokra amiket követek, szóval még több szimpátiát nyert a részemről. Nem
tudom egyébként, hányan vettétek észre, de a lány, gondolom Lara Jean,
balkezes, ami például nem derül ki a könyvből (vagy csak én nem emlékszem rá :D).
Engem pedig valamiért boldoggá tesz, hogy hozzá tudott tenni egy picit a borító
a főszereplő karakterének leírásához, szóval mindenképpen helyet kap a kedvenc
külsővel rendelkező regények listámon.
 |
| Jenny Han forrás |
Mániám az írók stílusának „kibeszélése” is, úgyhogy ez most sem
maradhat el. Nem olvastam még Jenny Han-tól, de tudom, hogy ő írta A nyár,
amikor megszépültem sorozatát, amit elég sokan dicsérnek, ezért hát jogosan
vagy jogtalanul, de kicsit többet vártam tőle. Számomra kicsit túlságosan egyszerű
volt a fogalmazás (a többi YA-hoz viszonyítva természetesen, nem egy Jókaihoz),
a gondolat volt, ahol megakadt, nem volt olyan kellemes, lágy folyása a
szövegnek. Egy kis humort is hiányoltam még, jót tett volna az írásnak.
De mentéségre legyen mondva a könyvnek, ha találtam is benne egyáltalán
szerkesztési hibát, nem volt fatális a dolog, és ennek nagyon-nagyon örülök.
Allergiás vagyok arra, amikor a szavak folyamatosan félre vannak gépelve, a
nevek felcserélve egy nyomtatott regényben, amiért kiadtam 2-3000 forintot.
Magáért a történetért viszont mindenképpen megéri elolvasni a könyvet,
és bizony nem tudsz majd megállni, követelni fogod a folytatást. Alapvetően
romantikus sztoriról beszélünk, ami fiataloknak íródott, tehát nem kell világmegváltó
sorsok után keresgélni a sorok között. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem tette
egyből egyértelművé a helyzetet, viszonylag elég sokáig hagyta, had főjön az
olvasó a saját levében kicsit, míg izgul, vajon merre is mozdulnak el az
érzelmek. Nincsenek hatalmas csavarok, de nem is kiszámítható a cselekmény,
megtartja azt az arany középutat, ami pont elég ahhoz, hogy csak hagyjuk
magunkat sodródni az árral és élvezni, amit Jenny Han megálmodott.
 |
| forrás |
Amit egyszerűen gyönyörűnek találtam a történetben, az a Song lányok
egymás iránti szeretete, az, ahogy mindig összetartanak, és bármi is történjék,
visszatalálnak egymáshoz. Ez a kapcsolat, és nem a szerelmi szál volt az a
tényező, amely a legtöbbet alakított főszereplőnk személyiségén, ami egy
álmodozó, hebrencs lánykából felelősségteljes, odafigyelő fiatal nőt faragott.
Nem lett abszolút kedvenc karakterem a főszereplő, de kétségtelen, hogy
nagyon megkedveltem. Magamra emlékeztetett abban, hogy én is mindig inkább csak
elképzelem a dolgokat magamban ahelyett, hogy megpróbálnám valóságossá tenni
őket, és egy úgysem sikerülhet felkiáltással elintézem a dolgot, mielőtt még
egyáltalán megpróbálnám. Örültem annak, hogy bár a személyisége Lara Jeannek
kicsit hajazott egy szürke, félénk kisegérére, mégsem ilyennek tüntette fel
külsőre, hanem inkább az izgalmasnak, érdekesnek és szokatlannak ábrázolta őt.
Mert nem minden visszahúzódó személynek kell követnie a sztereotípiákat és
szürke pulcsiban, farmerben és tornacipőben megjelennie mindenhol.
Összességében én élveztem a könyv olvasását, de még mindig kínoz a
vágy, hogy megtudjam, hogyan is folytatódik Lara Jean élete, pedig már majdnem
egy hete, hogy befejeztem a regényt. Mindenképpen érdemes elolvasni egyszer,
nagyszerű kikapcsolódást nyújt, ha csak pihenni és szórakozni szeretnénk,
esetleg egy gyors olvasmányt keresünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése