Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg - A hatalom trilógia #1

Ez a bejegyzés a Prológus Young Adult hetének keretein belül látott napvilágot. Hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy általuk elolvashattam a könyvet.

Már elég régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de csak és kizárólag a borítója miatt. A tartalma, ahányszor olvastam a fülszöveget, sosem fogott meg. De aztán jött Zsebi, a felmentősereg, és addig ajánlgatta nekem a regényt, míg végül beadtam a derekam. Ha eddig kétségeim voltak az ízlését és ajánlásait illetően, mostanra mindnek nyoma veszett, ugyanis ez tényleg egy fantasztikus könyv volt, pont, ahogy ő mondta.

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Eredeti cím: The False Prince

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 342

Mint mindig, most is a stílussal kezdeném. Nem emlékszem, hogy olvastam volna-e már ettől a szerzőtől, de ha ezután találkozom a nevével, biztos, hogy hazaviszem a könyvet. Nagyszerűen fogalmaz, de ez természetesen a fordító érdeme is, és a YA besorolás ellenére szokatlanul humoros is volt, aminek csak örülni tudtam.

Ha már a besorolásnál tartunk, megemlíteném, hogy azoknak, akik minden vörös pöttyöst automatikusan leemelnek a polcról, előbb olvassák el az ajánlót a hátsó borítón. Nem teljesen értek egyet azzal, hogy ezt a regényt a Young Adult kategóriába sorolták, én inkább az ifjúsági irodalomhoz tettem volna. Bár, lehet, hogy pont azért került ide, mert, ahogy például a Percy Jackson esetében is, itt is belekeveredik a romantikus szál a történetbe, és akkor már teljesen jogosan kapta a kinevezését. De erről még nem tudok nyilatkozni, amint elolvastam a folytatásokat lesz update a dologról.

A cselekményt és világfelépítést nagyon szerettem, mert nem volt semmi sem túlbonyolítva, és nekem pont ez kellett most. Mindig is szerettem az uralkodóházakkal kapcsolatos történeteket, pláne, ha vagy romantika, vagy pedig egy kis fantasy is társul a dologhoz. Itt az utóbbit kaptuk meg, az egész sztori egy kitalált világban játszódik, amely különböző királyságokra van felosztva, kalózokkal és egyéb nyalánkságokkal, melyről térképet is találunk a könyv elejében.

A cselekmény ehhez méltóan izgalmas volt, fordulatos és érdekes, de senki ne vára tőle, hogy az álla a padlón koppan, inkább kisebb-nagyobb meglepődésekre kell készülni. Ennek ellenére egy percig sem unatkoztam, legszívesebben együltömben olvastam volna végig az elejétől a végéig, és máris magamhoz ragadnám a folytatást.

Szereplők hiányában szerencsére nem kellett szenvednünk, ugyanis számos karakterrel dolgozott Jennifer, méghozzá meglepően jól. Míg Cassandra Clare-nél mindig azt szeretem, hogy külön kis világot alkot minden egyes emberének, addig Jennifer a főszereplő köré koncentrálta a dolgokat, de ha akár csak egyetlen mellékesnek tűnő személyt is kizárnánk a játékból, egyből teljesen más irányba fordulna az események folyása. Tehát mindenkinek megvolt a maga kis szerepe, és ez így is van jól (nem beszélve arról, hogy a többségük kifejezetten szerethető is volt).

forrás

Sage egy nem mindennapi srác, szerintem eddig a kedvenc 15 év alatti szereplőim közé tartozik. Imádtam, hogy ennyire furfangos és gyors észjárású, a pimaszságát és a csintalanságát. 14 éves kora ellenére igencsak komplex személyiség, rengeteg olyan oldala van, amellyel az első kötet során nem sikerült még megismerkednünk. Mindennél nagyobbra becsülöm benne azt, hogy törődik a társaival, és meg tud bocsátani az ellenségeinek, ez rendkívül érett gondolkodásra vall tőle. Na meg azt se felejtsük el, hogy percig sem tud nyugton maradni, ezzel többször is mosolyt csalva az olvasó arcára.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, annak ellenére, mennyire másra számítottam tőle. Érdekes módon nem is hiányoltam a romantikát belőle, amin magam is meglepődtem. Aki szeretne egy jót szórakozni, kikapcsolni egy kicsit és csak nevetni egy hosszú hét után, bátran vegye kézbe, legyen 12 vagy akár 32 éves – az élmény garantált.