Hági már egyszer megmutatta az Emma című novellájával,
(amiről az értékelésemet ITT találjátok) hogy képes szavakkal mások szívéig
elérni. Nyáron abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy bétáskodhattam
a következő írása, a Csak egyszer javára. De vajon sikerült-e felülmúlnia
önmagát?
A fő mozgatórugó, előző történetéhez hasonlóan itt is
a szerelem, mégpedig az a fajta, amelyiknél első látásra megvan a puff, hogy az
ő szavaival éljek.
Bokor Anna állást szerez, mint titkárnő, egy építési
vállalatnál. Minden szuperül megy, egészen a 2. munkanapig, amikor találkozik a
főnökével, Endrődi Árpáddal. Igen, ekkor következik be az a bizonyos ,,puff”.
Anna elkezd álmodozni, de a szálak folyamatosan bonyolódnak, ugyanis ráeszmél,
hogy nem egyedül ő szeretne a ,,vezér” kitüntető figyelmébe férkőzni, és
eközben akarva-akaratlanul, de hódolót is beújított.
 |
| Árpád (Forrás) |
„- Jó napot
kívánok! Segíthetek? – A nő arcán meglepettséget láttam felvillanni, a férfi
viszont nem szólt semmit, csak kezét nyújtva lépett hozzám.
- Üdvözöllek!
Endrődi Árpád vagyok, az igazgató, a hölgy pedig az alelnök.”
„Nagyon jó képű
férfi, csinos is, amolyan álmaim hercege típus. Nagyon megfogott, még otthon is
sokat járt a fejemben, álmodozni kezdtem róla, bár tudtam, hogy semmi esélyem.
Az alelnök kisasszony is nagyon oda van érte, azt beszélik. Márpedig ha kettőnk
közül kéne választania a vezérnek, hát biztos voltam benne, hogy nem én lennék
a befutó.”
A novella stílusa az egyik, ami levett a lábamról. A
fiatalos, energikus, mégis választékos írásmód, a poénok és a komikus,
valószerű helyzetek pillanatok alatt beszippantottak, és nem is eresztettek,
amíg az utolsó sor végére nem értem.
Továbbá a szálak keverése, a csavarok, az izgalom és a
kiszámíthatatlan helyzetek is maradásra késztettek.
 |
| Anna (Forrás) |
A szereplők is említésre méltóak, realisztikusak és
szerethetőek, valahol még a ,,főgonoszt” is megértettem. A kedvenc karakterem
Anna édesanyja volt, benne abszolút viszontláttam önmagam. Többet nem igazán szeretnék
elárulni róluk, nem akarok spoilerezni.
Imádtam a novellát, és 2. olvasásra sem tudok kiemelni
szembeötlő, vagy zavaró hibát, tényezőt. Ebben a történetben minden van, amire
egy női lélek vágyhat: dráma, szerelem, romantika, álmodozás, csalódás,
féltékenység és egy kis akció is! A fenti kérdésre válaszolva pedig: igen,
szerintem Hági sokat fejlődött a 2 novella megírása között, és Csak egyszer
nekem jobban elnyerte a tetszésem, mint az Emma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése