A Prológus tagokkal már régebb óta próbálkozunk olvasási kihívásokkal,
de valahogy sosem volt az igazi. Ezért gondoltunk egyet és megreformáltuk a
Promágus kupát. Mostantól ahelyett, hogy egymásnak választanánk olvasmányt,
csak egy témát sorsolunk ki, amelybe helytálló indoklással, kénye-kedve szerint
beleilleszthet egy könyvet, a teljesítéshez pedig érveléssel együtt értékeli a
könyvet.
A februári hónap témája a „Why so serious?” címet kapta, ide pedig
mindenféle antihőssel, gonosz, megszállott, őrült főszereplővel ellátott
történetet vártunk.
Ennek örömére én fogtam magam, levettem a polcról a már évezredek óta
ott porosodó Az orgyilkos pengéjét, és kellemest a hasznossal alapon elkezdtem olvasni.
Igen, tudom, első gondolatra talán nem igazán illik a kategóriába, de máris
megindoklom, miért őt választottam.
Főszereplőnk, Celaena egy 17 éves, gyönyörű lány, aki történetesen
orgyilkos. Ennél fogva, aki tudja, mi rejtőzik a maszkja alatt, nem igazán
veszi őt komolyan (egészen addig, amíg a kését a nyakához nem szorítja a kését
a csaj, de ez már egyéni probléma…). Továbbá az, hogy orgyilkos legyen egy
főszereplő, nem igazán szokványos dolog, ugyanis ezt a mesterséget általában
elvetemült, hidegvérű, gyilkolni vágyó emberek űzik. És bár lánykánk
történetesen egy ilyen hajlamot sem tudhat magáénak, remélem az általánosítás
meggyőzött, titeket arról, hogy helye van a könyvnek az e hónapi kategóriában.
ACTUAL REVIEW
Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes
engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak
társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli
szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd,
és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi
mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül
súlyos büntetés jár…
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas
világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat
legendája!
„A legjobban az
tetszett, ahogyan a történetek összefonódnak és eggyé válnak.”– Alice
„Legalább olyan jó, mint a Harry Potter vagy a Csontváros. Fordulatos, akciódús fantasy, hiteles
karakterekkel.”– Shanelle
„A könyv nem öt, hanem
tízmillió csillagot érdemel.”– Adithi
Eredeti cím: The Assasin’s
Blade
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Oldalszám: 498
Nem titok, hogy hatalmas S. J. Maas rajongó vagyok, és falom a
könyveit, melyeket egytől egyig imádok. Nem volt ez máshogy ezzel a regénnyel
sem, annak ellenére, hogy „csak” kiegészítő novellákat tartalmazott.
Amíg a „rendes” sorozatot olvastam, mindig is nagyon érdekeltek azok az
utalások, melyeket az írónő nem mindig fejtett ki teljesen, de egy külön
történetben minden további nélkül el tudtam volna képzelni őket, mint például
Celaena első szerelmét, esetleg a Vörös sivatagi kiképzését. Imáim
meghallgattatásra találtak, ugyanis Az orgyilkos pengéje pont ezekről a rejtett
drágakövekről szól.
 |
| Arobynn forrás |
Először arra gondoltam, hogy külön-külön értékelem a 4 részt, de utána
elvetettem az ötletet, mivel annyira összefüggőek és szorosan kapcsolódnak
egymáshoz, hogy már-már nem is tudok külön történetekként gondolni rájuk. Ez
pedig kifejezetten tetszett a könyvben, mert én tényleg csak egy gyűjteményre
számítottam.
Ha azt hiszitek, eléggé ismeritek már a főhősnőnket, ti is ugyanúgy
meg fogtok lepődni, mint én. Hihetetlen, hogy mennyi új dolgot megtudtam és
megértettem Celaena személyiségével kapcsolatban! Lenyűgözött, hogy mennyi
változáson ment át a karaktere már az Üvegtrón kezdete előtt is, néhol szinte
már más embernek érződött.
Az is nagyon tetszett, hogy végre mélyebb betekintést nyerhettem az
Arobynnal való kapcsolatába, ugyanis míg a többi könyvben csak rejtelmesen
kapargattuk a felszínt, addig ebben a részben minden kíváncsiságunkkal könyékig
túrunk benne, mint Maris csütörtök reggel a turiban. Mindig is kíváncsi voltam,
milyen élete volt nála a lánynak, mielőtt még bizonyos dolgok történetek volna
vele.
 |
| Sam & Celaena forrás |
Amiben viszont picikét csalódtam, az a szerelmi szál volt. Valahogy egy
sokkal izgalmasabb, furmányosabb egymásra találást képzeltem a két szereplőnek,
nem pedig ilyen egypillanatos kattanást. Kicsit több kreativitást vártam volna
Sarah-tól, ha már a többi szempontból hajtépősen zavarodott állapotba tudja hozni
az olvasót a csavarjaival.
Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, örülök, hogy végre
rávettem magam és elolvastam. Kalandos volt, izgalmas, egyszerűen letehetetlen,
melengette a szívemet, hogy szeretett főhősnőm úgymond előéletébe kaptam
betekintést. Csak ajánlani tudom.
***
Láttam már pár helyen, és kaptam is olyan kérdést, hogy mikor érdemes
elolvasni ezt a kiegészítőkötetet. Az én véleményem az, hogy semmiképpen se
ezzel a résszel kezdjük a sorozatot, hanem legalább az első, vagy inkább a második
könyv elolvasása után kezdjünk neki. Akkorra már kellően megértjük, mit is jelent
Celaena számára a múltja és milyen hatással van rá a jelenben, így pedig sokkal
élvezhetőbbé válik majd Az orgyilkos pengéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése