Nádasi Krisz már
tavaly is adott ki karácsonyi novellaválogatást, így idén sem ért minket meglepetésként,
hogy újabb történetek látnak napvilágot az év utolsó hónapjában. Az idei
könyvben (Rejtelmes karácsonyok) kisregények kaptak helyet, melyek közül én
Keresztesi Dorottya: Félbetépve című írását olvastam. Az írónő igazán tudja,
hogyan hasson az emberek érzelmeire. Egyvalamit viszont nem igazán értek. Miért
is ebbe a válogatásba került a Félbetépve?
 |
| forrás |
Ami egyből
felkeltette az érdeklődésem, az a nem mindennapi nézőpont. Az egész történetet
Linda, az anyuka meséli el, aki nemrég meghalt egy autóbalesetben, és egy régi
kívánsága vált valóra: ha meghal, ne a Mennyekbe szálljon a lelke, hanem
maradjon a Földön a szeretteivel. Így az ő szemszögéből nézhetjük végig a
hátrahagyott gyerekek és férj mindennapjait, akik próbálnak megbirkózni a gyász
súlyával.
Bár általában a
velem egykorú szereplőgárdával rendelkező könyvekben tudom otthon érezni magam,
Dorottya karaktereit is hamar megszerettem. Linda, bár nem tudom a korát,
rendkívül fiatalos anyuka benyomását keltette. (Néha még enyhébb szlenget is
használt, én azt már egy picit túlzásnak tartottam.) Könnyekig meghatott
(komolyan, ott bőgtem este az ágyamban, miközben olvastam) amilyen odaadással a
hátrahagyottait szerette, és a legjobbat akarta nekik. Remélem, egyszer én is
hasonló anyuka lehetek.
Márk őszintén
meglepett. Linda olyan erősnek és tökéletesnek festette le, és egy ideig annak
is tűnt, viszont akkor történt egy bizonyos dolog, ami megrengette a belé
vetett hitemet.
A gyerekek imádnivalóak
voltak. Gergő és Viki még a leglehangolóbb jelenetbe is tudtak egy kis színt
csempészni, nagyszerűen oldották, vagy éppen fokozták a jelenet hangulatát.
Ami még nagyon
tetszett a történetben, hogy az írónő el tudott jutni a szavai által az olvasó
szívéhez. Nem egy könyvet olvastam már életemben, viszont meg merem
kockáztatni, hogy a Félbetépve bekerülne a „Top 10 Most Emotional Stories”
listámba. Nem egyszer kellett abbahagynom az olvasást, hogy zsepi után
nyúlhassak, viszont olyan alkalom is akadt, amikor alig tudtam visszatartani a
nevetést.
Az egyedüli gondolat,
ami szöget ütött a fejemben olvasás közben, hogy mégis mit keres ez a kisregény
ebben a Rejtelmes karácsonyok című könyvben. Merem feltételezni, hogy ha az
ember karácsonykor leül karácsonyi novellákat olvasni, nem pont egy olyan
történetre vágyik, amelynek konkrétan az utolsó, epilógusszerű fejezetecskéje
szól egyedül a karácsonykor. Arról pedig ne is beszéljünk, milyen hatással van
a történet a hangulatra…
Összességében
pozitív benyomásaim voltak a Félbetépvével kapcsolatban, jár a pirospont. Bár
lehet, hogy én szívesebben látnám ezt a történetet egy, az írónő másik pár
írásával együtt egy gyűjteményben, mint egy karácsonyi válogatásban, ez
semmiképpen nem csonkítja az élvezetet, amit a kisregény olvasása okoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése