Balázsi Lili Fanni: Madártej

Ez a bejegyzés a Prológus oldalán folyó Kossuth Kiadó projekthét keretében íródott. A könyvért hálás köszönet a kiadónak!

Amikor Zsebi mesélt nekem erről a könyvről, nagyon meglepődtem és teljesen izgalomba jöttem. Nem titkolt Korea-mániámnak köszönhetően előszeretettel olvasok az országhoz kapcsolódó bármilyen könyvet, ezért is örültem meg annyira, hogy végre magyarul is adtak ki a távol-keleti térségben játszódó regényt, ugyanis ebből még angolul is eléggé limitált számú történet van. Mindenesetre már elég rég nem olvastam magyar írótól ifjúsági regényt, így kíváncsian vetettem bele magam a történetbe.

Léna édesapja külkereskedő, ezért mindig utaznak. A vadóc tizenöt éves lány eddig hét országban végezte az iskoláit. Amikor Dél-Koreába utaznak, úgy dönt, a középiskola hátralévő éveit itt folytatja, nem utazik tovább édesapjával. Az új környezetben fel kell találnia magát: barátságokat köt, és folyton bajba kerül, meglepve ezzel a környezetét.

Balázsi Lili Fanni tizenöt évesen írta a könyvet, jelenleg középiskolába jár. Ez az első műve.

Eredeti cím: Madártej

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2016

Kiadó: Ventus Libro Kiadó

Kiadói sorozat: Kulcs könyvek

Oldalszám: 290

Megveszem!

Ami rendkívül tetszett a könyvben (volt több dolog is, de ezt külön kiemelném) az az író felkészültsége volt az idegen kultúrával szemben, és a tálalásmód a magyar olvasók számára. Izgultam, hogy vajon sikerül-e valósághűen átadni az ottani életmódot még a laikus olvasóknak is, és azt kell mondjam, sikerült. Bár nem ezen van a hangsúly a történtben, mégis zseniálisnak tartottam, ahogy egy átlagos, fiatal lány szemszögéből, akinek a fél Földgolyót behálózó utazásai során is sikerült megőriznie magyarságát, fedezhetjük fel Ázsia egyik gyöngyszemét. Imádtam a két nemzet közötti kontrasztot, és főleg, ahogy ez bemutatásra került.

Lilivel a Blikk interjút is készített, ha kíváncsi vagy, ITT
elolvashatod.

A könyv hátulján olvashatjuk, hogy Balázsi Lili Fanni 15 évesen írta meg a Madártejet, amitől a földön koppant az állam, amikor megtudtam. Ha tippelnem kellett volna, nem hiszem, hogy egyáltalán ezt a művet gondoltam volna az első művének, de ha mégis, 10-15 évet minimum hozzágondoltam volna a valódi életkorához. A stílus igazán érett gondolkodásra vall, de ifjúsági regényekhez méltóan hozza magával a humoros, könnyed, de legfőképp szórakoztató jellemeket is.

Az egyedüli sántítás, amit észrevettem és talán a tapasztalat hiányát tudnám okolni érte, az Lénánál gondolkodás, lehetőségek megfontolásának szinte teljes hiánya volt, miután édesapja felajánlotta neki a választás lehetőségét, hogy otthon maradjon a nagynénjével, vagy pedig menjen vele Koreába. Tudom én, hogy egy alapvetően szélvész természetű lányról beszélünk, aki erősen kötődik az apjához, de akkor sem tartom valószerűnek, hogy 15 évesen ne gondolná át a lehetséges következményeket, főleg, ha olyan határozott elképzelésekkel rendelkezik, minthogy a középiskolát egy helyen végezze el.

A szerkesztéssel kapcsolatban szemet szúrt, hogy a Kossuth-os könyvekre nem jellemzően néhány helyen elütést és más apró-cseprő hibákat vettem észre miközben olvastam, márpedig eddig nem ez volt a tapasztalatom a kiadó könyveivel kapcsolatban. Remélhetőleg, ha lesz második kiadás (mert megérdemelné a regény) akkor már a javított verziót olvashatjuk. Viszont az angol romanizáció használatának ötlete fantasztikus volt, minden lépését áldom annak, aki kitalálta. Sokkal kellemesebb volt a szememnek, mint a borzalmas magyar átiratok. Esetleg egy kiejtési útmutatót is el tudnék képzelni a könyv hátuljába, de az már csak a hab lenne a tortán.

Szereplőket tekintve elégedettnek mondhatom magam. A karakterek jól megformáltak voltak és (azt az egyetlen, fentébb említett esetet leszámítva) önmagukhoz hűen hozták a szerepüket a történet során. Tetszett, hogy több szereplővel dolgozott az író, ezzel színessé és érdekessé téve a történetet.

Bár Lénával annyira nem tudtam azonosulni, mert a személyiségem szöges ellentétét képviseli, mégis sokszor megnevettetett, és tiszteletet ébresztett bennem, hogy a biztos otthon hiányának ellenére képes volt közel engedni magához embereket, majd életre szóló kapcsolatot kialakítani velük, közben nem megfeledkezve a tőle messze lévő családjáról sem. Bármilyen vadóc egy leányzó, a szíve hatalmas, és ez nagyrabecsülendő.

Míg Léna távolról sem hasonlít rám, addig koreai szereplőink, Heebok, Heejong és Ahra kiköpött másaim (azt leszámítva, hogy sokkal kevesebb művészi érzékem van náluk hehe). Magamra ismertem a kissé feszélyezett, a szabályokat szigorúan betartó énjükben, viszont az ellazult, életvidám, barátok közötti felükben is.

Instagramon is tudsz követni ;)

Még a cselekményről pár szót had ejtsek. Összességében nem túlzottan eseménydús a történet, és hatalmas csavarok sincsenek benne. Viszont ha valaki erre vágyik, szerintem olvasson fantasy-t vagy krimit. A saját kategóriájában én jónak gondolom a történtet, és ami a legfontosabb, olvastatja magát. Ennek, és nem túl terjedelmes mivoltának köszönhetően együltő helyében el tudja olvasni az ember, ami felettébb hasznos, ha mondjuk strandolvasmányt keresünk. A barátok számos rosszul elsült terve végül mindig nevetésben végződött, és együtt izgulhattunk velük a jövőt fürkészve. Természetesen az elmaradhatatlan romantika is megfűszerezi a történéseket, amihez még talpalávaló is jár, mint az ügyesen megtervezett borító is sugallja, szóval ízig-vérig tinédzsereknek szóló könyvről beszélhetünk.

Összességében úgy gondolom, hogy ha a megfelelő korosztály veszi kezébe, akkor mindenképpen pozitív élményeket kell, hogy hagyjon maga után a könyv. Én kifejezetten élveztem a regényt, kikapcsolt és szórakoztatott. Könnyed olvasmány, amely a forró nyári napokra egy kis hűsítő és rágcsa mellé tökéletes társaságként szolgál.