Kőgazdag ázsiaiak - film

Ez a bejegyzés a Prológus Pusztító világok & romantika hetének keretein belül látott napvilágot.

A preimer óta ettől a filmmel hangos az internet, eddig azonban nem éreztem vágyat rá, hogy én magam is belekukkantsak, mit is szeretnek benne annyira a világ minden táján. A trailer alapján egy tipikus ázsiai rom-com minden jellemzőjét ki tudtam pipálni a képzeletbeli listámon, én pedig megnyugtattam a lelkecském, hogy láttam elég távol-keleti sorozatot (talán kicsit túl sokat is) hasonló történettel, nem fogok lemaradni semmiről. A Prológuson futó aktuális projektünkre, a Pusztuló világok Vs. romantika hetére azonban mégis úgy gondoltam, hogy beadom a derekam, és bevallom őszintén, kellemesen csalódtam a filmben.

Ha már így felemlegettem a történetet, kezdjük is rögtön azzal. Nem tudom, ti mennyire szoktatok koreai/kínai filmeket vagy sorozatokat nézni, de én egy időben eléggé rá voltam függve a dologra, és a rom-com besorolásúak esetében egy ponton mindig előjött az a dráma, hogy a védelmező anyatigrisnek nem felel meg gyermeke szíve választottja, és bármilyen eszközzel, de szét akarja szakítani a szerelemeseket. Az pedig, hogy a sztorit kifejezetten ezen gondolat köré építették, nem is lehetett volna ázsiaibb. Amikor még a tízezer dolláros csekk is felmerült, kifejezetten szakadtam a nevetéstől, pont úgy éreztem magam, mintha egy 2013 körüli k-drámát néztem volna, nem pedig egy hollywoodi produkciót.

Visszatérve az eredeti gondolathoz, számomra semmi újat nem tudott mutatni a történet. Csavarokat vagy meglepetéseket még hírből sem sikerült kiszagolnom, karakterfejlődésnek szintén nem sok nyomát láttam. Ha gondolkodós filmre vágytok, a Kőgazdag ázsiaiak nem éppen a megfelelő választás, de az biztos, hogy jól fogtok szórakozni rajta.

Hogy miért mondom ezt? Az egyetlen oka, hogy nem untam teljesen magam a film közben a forgatókönyvíróknak köszönhető. Nagyszerű párbeszédeket és komikus jeleneteket sikerült kreálniuk. Tetszett, hogy egy szinttel közelebb léptek a kifinomult humorhoz, és inkább szellemes visszavágásokkal, szarkazmussal próbálták szórakoztatni a nézőket és nem ragadtak le az amerikai comedy filmekre jellemző butácska komédiánál, ahol obszcén témákból, szellentésből és egyéb „színvonalas” dolgokból próbálnak viccet kreálni.

A színészek közül senkit sem ismertem korábbról, bár ahogy olvasgattam különböző oldalakon, vannak nagyobb nevek is közöttük, mint például az Eleanor Young-ot alakító Michelle Yeoh. Személy szerint én maximálisan elégedett voltam a színészi játékkal, főleg a Rachel-t alakító Constance Wu emelkedett ki számomra ilyen téren a színészek közül.

Constance Wu

Ami szintén kiemelkedett számomra, az a film képi világa a jelmezek, ruhák, kellékek sokszínűsége volt. A film ezen részéért felelős emberek vérprofin végezték a munkájukat, néhol kifejezetten kreatív megoldásokkal álltak elő, mint például a vízszőnyeg az esküvős jelenetnél. Na, ott tényleg leesett az állam. Nem sajnálták a pénzt a szemetgyönyörködtető vizuális világra, és ez mindenképpen pozitív nyomot hagyott a végeredményen.

Nagyon tetszett még a film zenehasználata, rendkívül szép és a hangulathoz, koncepcióhoz illő számokat válogattak össze, nagyrészt ázsiai előadóktól, ami pedig tényleg csak hab a tortán.

Összességében egy igen szórakoztató két órát töltöttem a Kőgazdag ázsiaiak társaságában, és bárkinek tudnám ajánlani, akinek nincs ellenére egy, a miénktől különböző ország kultúrájának komikus és kissé kiforgatott módon ábrázolt megismerése. Tökéletes választás, ha a barátnőkkel egy közös estén egy kanapén elköltött vacsora mellett valami lányos elfoglaltságra vágytok.