2018. július 5., csütörtök

Lisa Heathfield: Papírpillangók

Ez a bejegyzés a Prológus Ciceró hetének keretein belül látott napvilágot.
Még annak idején, amikor friss megjelenésnek számított a könyv, nagyon megtetszett a borítója, így gyorsan meg s vette ezt a szépséget. Azóta sajnos a polcon porosodott mindössze, amíg az eheti Prológusos projekt miatt végre erőt nem vettem magamon, hogy elolvassam. Az első pillanattól kezdve beszippantott a könyv, fel sem álltam a kanapéról addig, míg be nem fejeztem és teljesen tönkre nem tett érzelmileg a történet.

Törött szárnnyal tudnál-e repülni?
June otthona az apjával, a mostohaanyjával és a mostohatestvérével sötét titkokat rejt. Csapdába esett, mint a hálóban rekedt pillangó.
De aztán June megismeri Blistert, a fiút az erdőből. És benne felfedezi a remény aprócska sugarát, amely képes őt elrepíteni messze az otthonától. Képes őt szabaddá tenni. Mert a világon minden lény megérdemli a szabadságot. A kérdés csak az, milyen áron.

Eredeti cím: Paper Butterflies
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Ciceró
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 284


A könyv June életét mutatja be, egészen kislánykorától kezdve, amikor is édesanyja meghalt, apja pedig újraházasodott, ezzel szerezve a lánynak egy újdonsült húgot is. Az otthoni borzalmakból az egyetlen kiutat June számára újdonsült barátja, Blister jelenti. Nem is igazán olvastam el a fülszöveget mikor megvettem, így igazán meglepetésként ért, miről is szól valójában a regény, ugyanis élt egy olyan ferde kép a fejemben, hogy ez bizony egy újabb romcsi YA lesz. Mindenesetre örülök, hogy végül egy komolyabb témával foglalkozott az írónő, ugyanis gyönyörű történetet mesélt el.

A stílus számomra elég szokatlan volt, nem igazán lett a kedvencem, de az tagadhatatlan, hogy tökéletesen passzolt a cselekményhez, és igazán egyedi hangulatot kölcsönzött neki. Mivel E/1-ben mesél a főszereplő, elég érdekes volt megfigyelni, hogy a fejezetek előrehaladtával a csapongó, kisgyerekekre jellemző egyszerű tőmondatokból hogy lesz egyre kifejezőbb az írás, mindvégig megtartva a June-ra jellemző furcsaságokkal tűzdelt stílust.

Könyvek szárnyán (@konyvekszarnyan) által megosztott bejegyzés,



A történetet szavakkal jellemezni szinte lehetetlenség, olyan széles skálájú érzelmeket váltott ki belőlem olvasás közben. Tegnap fejeztem be a Papírpillangókat, és azóta is azon gondolkozom, mit is írhatnék róla, hogy ne tűnjek teljesen zakkantnak. A szívszorító talán a legjobb szó rá. Olyan dolgokat követtek el a lány ellen, amelyekről még mindig nem tudom elhinni, hogy a való életben is megtörténhetnek. A gyönyörű is egy másik lehetőség, de itt nem a szó általánosan vett formáját értem. Az érzelmek, az utolsó pillanatig kitartó szeretet és gyűlölet harca, a szereplők fejlődése, bármilyen sötétség is borult a könyvre, a pozitív érzelmek mindig átfénylettek rajta.

June karakterét leginkább egy villámsújtotta fához tudom hasonlítani. Megtört, mégis az utolsó pillanatig küzd és nem adja fel, bármilyen akadály is álljon elé az életben. Még amikor minden remény elveszett és nem látott kiutat, akkor is önmaga tudott maradni, és a legrosszabb helyzetben is tartotta magát, sőt képes volt minden nap egy csipet jót vinni mások életébe is. Rendkívül erős lány, és borzalmasan aggódtam és izgultam érte, ugyanis ő az utolsó ember, aki megérdemelné azt a rengeteg szörnyűséget, ami történt vele.

Egy kész érzelmi hullámvasút volt ez a könyv, az egyik legmeghatározóbb történet, amelyet mostanában olvastam. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a szívszorító regényeket. Mint a borítón a pillangó mögötti arc, ebben a könyvben is sokkal több lakozik, mint első pillantásra gondolnánk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése