Ez a bejegyzés a Prológus Álomvilágok projekthetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
A kalózkirály lányát tavaly fedeztem fel Goodreads-en, amikor is a
kezdőlapot görgetve felfigyeltem a különleges borítójára, ami egyből
elvarázsolt. A fülszöveg alapján maga a történet is érdekesnek hangzott, így
amikor megláttam, hogy magyarul is kiadják a könyvet, már tudtam, hogy nekem ez
kelleni fog. Nem is okozott csalódást a regény, egy újabb kedvencet avathattam
személyében.
A tizenhét éves
Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez
vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át
akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen
kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően
agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől
tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos
kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.
Tricia
Levenseller első regénye, A
kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában,
sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó
történetbe.
Eredeti cím: Daughter of the Pirate King
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 288
Amikor megérkezett hozzám a kötet, az első gondolatom az volt, hogy
mennyire vékonyka egy fantasy-hoz képest és átfutott az agyamon, hogy remélem,
nem egy gyorsan elintézett történetről lesz szó. Ez a veszély szerencsére nem
fenyeget, ugyanis csavarokkal teli, izgalmas kalandnak néz elébe, aki ezt a
könyvet olvassa. Nincs megállás, esemény eseményt követ, és mindig történik
valami érdekes a szereplőkkel, így az a 290 oldal egy pillanat alatt elszáll,
egyszerűen lehetetlen letenni a regényt, annyira magába szippant.
Ami kifejezetten tetszett még, az a romantika és a kalandos részek
tökéletes aránya. Mostanában úgy érzem, valamelyik oldalra mindig elbillen a mérleg
fantasy YA történetek szempontjából, így felüdítő volt végre egy olyan sztorit
olvasni, ami megfelelő harmóniával rendelkezik ilyen téren. Nem volt túl
nyálas, de megőrizte a YA jellegét, aminek személy szerint nagyon örültem.
A szereplőket egytől egyig imádtam. Nagyszerűen fel volt építve a
karakterük és kitűnően látszódott a karakterfejlődésük. Egyediek voltak,
nagyszerű stílussal és fontos szereppel a történetben.
Kifejezetten tetszett, ahogy a mellékszereplőkkel operált az írónő,
rendkívül színessé tették a regény világát a saját kis bogarasságukkal. Enwen,
a hajó tolvaja egyik nagy kedvencem lett közülük, zseniálisnak tartom, ahogy
megjátssza magát, hogy mentse a bőrét.
Alosa az egyik, ha nem a legerősebb női karakter, akiről könyvben
olvastam. Az életfelfogása, miszerint mindenkivel történnek rossz dolgok, de el
kell fogadni őket és továbblépni, igazán elgondolkoztatott. Annak ellenére,
hogy a kalózkirály lányaként nőtt fel, olyan környezetben, amelybe nemtől
függetlenül egyetlen gyereket sem helyeznék el, mégis sikerül nőiesnek
maradnia, ami szerintem hatalmas dolog. Nagyszerűen mutatja, hogy a nők is
lehetnek vezéralkatok, erősek mentálisan és fizikailag, kitartóak és
céltudatosak, mégsem kell mindezért feladniuk önmagukat, mint ahogy sokan
elvárják tőlük.
Riden karaktere kitűnő mintapélda arra, hogyan kell szórakoztatni az
olvasókat. Két dudás nem fér meg egy csárdában alapon hosszútávon két vezető
hajlamú ember is sok lenne egy történetben. Alosa már a legelején saját kezébe
vette a gyeplőt, de azért Rident sem kell sajnálni, tud ő is keményfejű lenni,
ami számtalan komikus helyzetet szült, melyek egyszerűen imádtam. Már csak
ezért újra tudnám olvasni a könyvet.
Kétség nélkül ez volt az egyik legjobb olvasmány, ami mostanában a
kezembe került, és gondolkodás nélkül ajánlanám bárkinek, aki szereti a YA
regényeket. Egyedi, szerethető karakterek, izgalmas cselekmény és nagyszerű
stílus, a tökéletes recept egy jó könyv megírásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése