 |
| Ez a bejegyzés a Prológus The Cruel Prince miniprojektjének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Ez a könyv szerelem volt első látásra. Először a BASC egyik angol
dobozában találkoztam ezzel a gyönyörűséggel, akkor azon kívül, hogy
megjegyeztem magamnak, mennyire tetszik a borítója, nem igazán váltott ki
belőlem más reakciót. Amikor viszont láttam, hogy a Könyvmolyképző Kiadó
magyarul is megjelenteti a regényt, rákerestem moly.hu-n miről is szól, és
egyből tudtam, hogy ez a történet egyenesen nekem íródott.
Persze
hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék.
Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban.
Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy
szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket.
A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály
udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan
rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új
világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak
a tündéreknek.
Csakhogy
a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul
szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A
lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A
bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében
varázslatos új YA regénye.
Hagyd,
hogy elbűvöljön!
Eredeti cím: The Cruel Prince
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 432
Az első dolog, amiért ez a könyv elrabolta a szívem, az a
világfelépítés volt. A Vastündérek sorozat óta imádom a tündérek eredeti,
legendákban élő emberektől elzárt világát, így örömmel vetettem bele magam újra
az ottani kalandokba. Tetszett, hogy újra elmagyarázta az írónő például a
mérgek és egyéb varázslatok hatását az emberekre, ugyanis nem biztos, hogy
emlékeztem volna rájuk, rám fért egy kis ismétlés. Az udvarok, királyságok
pontos viszonyának leírását viszont egy kicsit hiányoltam, főleg a könyv vége
felé, amikor elég nagy hangsúlyt kapott az, ki kivel áll szövetségben. Érdekes
újításnak találtam azonban a királyi öröklődésre vonatkozó szabályokat,
egyszerűen imádtam ezt az ötletet.
A cselekmény egyszerűen lenyűgöző volt, egyszerűen képtelen voltam
lerakni a könyvet, annyira magába szippantottak az események. Azt hittem, elég
YA könyvet olvastam már, hogy nagyjából meg tudjam jósolni a történéseket
előre. Ekkorát még sosem tévedtem, úgy kellett keresgetnem az állam a földön
egy két csavar után, amikről az utolsó utáni pillanatig fogalmam sem volt.
A kegyetlen herceg egyértelműen 2018 legizgalmasabb olvasmányai közé
tartozik. Ha éppen nem párbajoztak közvetlenül a szereplők, akkor is ment az
ármánykodás, egymáson való nyelvköszörülés, tervezgetés, árulás, kémkedés. Csak
kapkodtam a fejem, ahogy próbáltam lépést tartani az események folyásával.
A szereplőket szinte egytől- egyig nagyon megszerettem, még a
kifejezetten negatívnak beállított egyedeket is minimum érdekesnek találtam. Az
egyik kedvencem mindenképpen Cardan volt, már az első alkalommal amikor
felbukkant, tudtam, hogy ő még később igazán érdekes dolgokat fog véghez vinni.
Tűkön ülve vártam, hogy egyszer megrepedjen az a tökéletes álarca és végre a
felszínre bukkanjon, ha csak centiről centire is, a valódi énje.
Jude maga a badass szó élő megtestesítője. Szerintem, ha óriások is
élnének Elfhonban, tuti velük is kötözködne, azt figyelembe sem véve, hogy a
kislábujjukig sem ér fel. Ennyire vakmerő, már-már az őrültség határát
feszegető karakterrel még nem találkoztam, lenyűgöző, micsoda teremtés lett
belőle, miután megtalálta, mi is az igazi tehetsége. Azt viszont néha
hiányoltam belőle, hogy igazi ember módjára egy-két másfajta érzelmet is
mutasson, mint a harag, utálat vagy félelem. Azért, bármennyire is képzett
legyen az illető, bármennyire is tündérek között nőtt fel, ha megöl valakit egy
tizenéves lány, nem intézi el annyival az esetet, hogy „Hmmm… Hova is
temessem?”. Egy kis érzelmi megrendülést legalább vártam volna tőle.
Nem kérdés tehát, hogy A kegyetlen herceg egy az egyben levett a
lábamról, hosszú idő után egy újabb kedvencet avathattam. Csak ajánlani tudom
mindenkinek, aki szereti a tündéreket, a királyságokat, ez erős női
főszereplőket és az izgalmakat, biztos nem fog csalódást okozni a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése