Dagmar Hoßfeld: Az élet, a szerelem, meg miegymás

Ez a bejegyzés a Prológus Az élet nagy problémái miniprojektjének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Menő Könyveknek!

A német írók között, úgy tűnik, nagyon népszerű az ifjúsági regények írása. Hoßfeld nagyjából a 120. német írónő, akinek a fiatal közönséget megcélzó könyve a kezembe kerül. Egyeseknek bejön a dolog, másoknak annyira nem, ilyen volt sajnos Az élet, a szerelem meg miegymás is.

Sajnálom, hogy nem igazán nyerte el a tetszésemet a könyv, pedig érdekes történetnek indult.

„Tizenöt éves vagyok. Egészen pontosan egy másodperce. A szívem majd kiugrik a helyéről. Úgy érzem magam, mint mindig. Pontosan ugyanúgy. De hát ez nem lehet! Valami biztosan nem ugyanolyan! Végtére is tizenöt évig dolgoztam azon, hogy tizenöt legyek. Különösen az utolsó év volt nagyon kemény. Tizennégy évesen még gyerek vagy. Legalábbis úgy kezelnek. De tizenöt évesen már majdnem felnőtt vagy. Tehát KELL, hogy legyen valami különbség. A naptárban ott áll feketén-fehéren: ma van április 30-a, a születésnapom. Mától egy teljes évem van, hogy kiderítsem mi a különbség – már ha van egyáltalán.”

Eredeti cím: Mein Leben, die Liebe und der ganze Rest

Megjelenés éve hazánkban: 2018

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 280

Az első gondolat, ami eszembe jutott a fülszöveget olvasva, hogy ez biztosan egy vicces történet lesz, ha már a legelső pár mondat ilyen jó felütéssel indul az egész. Ha valaki ilyen jópofán meg tudja fogalmazni egy szülinapos első gondolatait, az csakis szórakoztató regényt írhat, nem? Az első 2-3 fejezetig még élveztem a sztorit, gondoltam, biztos kell egy kis idő, hogy beinduljanak a történések, meg hát az olvasónak is meg kell ismernie a szereplőket. És vártam, vártam rendíthetetlenül, de nem nagyon történt semmi túlnyomóan izgalmas, ami miatt csalódtam egy kicsit a könyvben.

Az egész történet Bori és barátai köré központosul. Átlagos diákok átlagos mindennapjait mutatja be nekünk a regény, de az átlagost itt a legtöbb esettel ellentétben tényleg szó szerint kell venni. Bori úgy képzeli, attól, hogy elérkezett a 15. születésnapja, egy csapásra megváltozik az élete. Fura, a legtöbben a 18-ra szokták ezt hinni, mivel akkor már jogilag is felnőttnek számítasz. De azt kell mondjam, az élet sajnos nem így működik. (Azon kívül, hogy első felelős felnőtt döntésemként csináltathattam magamnak egy piercinget, abszolút semmi nem különbözik attól, mint amikor 17 voltam. Még az iskolai papírokat sem adhatom be szülő aláírása nélkül, pedig egyedül ezt vártam abban, hogy egy évvel idősebb lettem.)

Mindenesetre a lány és barátai úgy döntenek, mivel ők már lényegében felnőttek, szerveznek egy olyan bulit, ahol végre kibújhatnak a szülők vigyázó tekintete alól. És ettől a ponttól kezdve a könyv jó háromnegyede az erre való felkészülésről szól, néhány kisebb mellékszállal kiegészítve. Jó, én is szeretem a tésztasalátát meg a fasírtgolyókat, fontos dolog, hogy ki vesz kólát meg pizzát, de nem 150 oldalon keresztül. Ha előkotornám a 4 évvel ezelőtti naplómat, szerintem az is izgalmasabb lenne, mint a Borié.

Egyedül a könyv utolsó 50 oldala volt az, amire azt mondtam, igen, ez egy élvezhető ifjúsági könyv. Az írónő csavarintott egy kicsit a cselekményen itt a véghajrában, és még egy igazán megható befejezést is kaptunk hozzá.

Ami még kicsit fura volt számomra, hogy bár eredetileg német volt a szöveg, minden nevet magyarosítottak benne, de néhány kifejezetten Németországra jellemző dolgot, például az iskolarendszert nem alakították át a magyarnak megfelelően. Sokáig össze voltam zavarodva, hogy most hogy is van ez, amíg utána nem néztem, miért emlegetik itt folyton a felsősöket meg alsósokat. De ettől függetlenül nagyon meg vagyok elégedve a könyv fordításával és szerkesztésével, elírásoktól és értelmetlen félmondatoktól mentes volt a könyv.

Úgy gondolom, az írónő elvesztegette a nagyszerű stílusát egy ilyen eseménytelen történettel. A végkifejlet egy gyorsan átpörgethető, maximum egyszerolvasós regény lett. De ha más nem, legalább a borítója jól néz ki, ennek pedig igazán örülök.