Kristan Higgins: Esküvő újratöltve

Ez a bejegyzés a Prológus Romantikus hetének keretein látott napvilágot. A könyvért külön köszönet a General Press Kiadónak!

Általában inkább a velem egykorúakról, tehát a tinédzser-korosztályról szóló könyveket szeretek olvasni, Kristan Higgins regénye viszont egy olyan világot tárt fel előttem, amit nem is gondoltam volna, hogy valaha élvezni fogok. Mindig is azt hittem, az a fajta 40 éves leszek, aki a YA könyvek megvételekor nyomatékosan hangoztatja, hogy ő bizony ezt a lányának veszi, hogy aztán otthon suttyomban a saját szentélyében végre beletemetkezzen a történetbe. Viszont ezután lehet, hogy (túlnyomó részben) mégsem ez lesz a helyzet?

Miután az oltár előtt faképnél hagyta a vőlegénye, Faith Holland úgy döntött, egy másik városban kezd új életet. Néhány év múlva, immár idősebben – és egy kicsit bölcsebben is – elhatározza, hogy itt az ideje visszatérni a New York állambeli Manningsportba, ahol a családi szőlőbirtok és borászat, a Kék Gém Pincészet is található. Végre készen áll, hogy – egy pohár vörösbor mellett – szembenézzen a múltja kísérteteivel, amelyek közül az egyik Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök – Faith szomszédja, valamint az egykori vőlegényének a legjobb barátja. Noha a nő egyre több dolgot vesz észre vele kapcsolatban- és nem csak a gyönyörű zöld szemét –, ami eddig nem tűnt fel neki, azt mégis nehezére esik elfelejteni, hogy a férfi kulcsszerepet játszott az esküvője meghiúsulásában.

Faithnek persze nemcsak a férfival kell megvívnia a maga csatáit, hanem a saját családjával is. Ha a rengeteg családi dráma nem tereli el a figyelmét, még az is meglehet, hogy valami rendkívül értékesre bukkan, és az élete olyan fordulatot vesz, amelyben ez idáig reménykedni sem mert.

Eredeti cím: The Best Man

Megjelenés éve hazánkban: 2018

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: General Press

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 376

MEGVESZEM!

A legelső dolog, ami elvarázsolt a sztoriban az a helyszínválasztás volt. Nagyvárosi lévén mindig is érdekelt, milyen lehet vidéken felnőni, ahol mindenki ismer mindenkit, és nem kelsz fel minden este pontosan hajnal kettőkor egy repülőgép, esetleg kamion keltette zajra. Ahol az emberek maguk művelik a földjüket, és a helyi családok által vezetett egy-egy boltocska jelenti a választékot. Más esetben lehet nem bírnám sokáig, de elég valószínű, hogy Manningsport meghitt légkörében, ebben a szőlőbirtokokkal körülvett kis oázisban még én is le tudnám élni az életem. Az írónőnek sikerült kiválasztani azt a tökéletes városkát, ami már önmagában is elég romantikus helyszínnek hat, nyugalmat és meghittséget sugároz, pláne, ha ilyen szereplőkkel rendezzük be.

Faith az egyik legszerethetőbb főszereplő volt, akivel valaha is találkoztam. Fiatalos természetével nagyon könnyű volt azonosulnom, pláne, hogy ő is pont olyan bénácska tudott leni bizonyos helyzetekben, mint jómagam. Nem próbált tökéletesnek tűnni, inkább önmagát szerette volna megvalósítani, és ezt nagyra értékeltem benne. Mindemellett rendkívül kedves természetű és családcentrikus nő, ami ismét szívmelengető volt a személyiségében.

Ami nagyon tetszett, az a könyv családias hangulata volt. Közel tucatnyi szereplőt ismerünk meg a történet során, és mire az utolsó oldalakhoz érünk, úgy érezzük, mintha mindannyiójukat már évek óta az asztalunknál üdvözölnénk a karácsonyi vacsora mellett. Tekintve, hogy kisvárosban vagyunk, nem is annyira meglepő ez, számomra mégis ez az érzés maradt meg szinte a legerősebben, mivel mifelénk még szomszédok között sem ilyen erős a kapocs. Meg is értem Faith-t, miért akart hazajönni, én is hiányoltam volna ezt a fajta összetartozást.

Az írónő stílusa pontosan olyan volt, amelyet egy 35 éves nőről szóló történethez illőnek találunk. Kristan Higgins nem a szószátyár emberek csoportjába tartozik, a történetvezetése és leírásai mégis könnyen követhetőek és szemet gyönyörködtetőek voltak. És természetesen meg kell említenem, hogy humorérzékben sem szenved hiányt, ugyanis fergeteges poénokat rejtett el minden egyes fejezetben.

A cselekmény volt az egyetlen, amit először furcsának és szokatlannak találtam, később mégis megszoktam és csak úsztam az árral. Nem kell eget rengető dolgokra és hatalmas csavarokra számítani ettől a könyvtől, mindössze egy édes szerelmes történetről van szó. Egy kicsit lassan indul be a sztori, ami miatt már majdnem leírtam magamban a regényt, de kompenzálásképp ez idő alatt egy kis betekintést kaphatunk Faith múltjába, ami a jelen pillanathoz vezette a főhősnőt. A könyv felétől azonban már peregnek az események a maguk tempójában, és unatkozni egy percig sem tudunk.

Összességében úgy gondolom, hogy az Esküvő újratöltve egy kifejezetten szórakoztató könyv, ha egy kis kikapcsolódásra vágyik az ember. Engem teljesen elvarázsolt a könyv hangulata, magával ragadt a szereplők életútja és gyakran megnevettetett a szellemességével. Csak ajánlani tudom, bátran vegye a kezébe bárki!